December 21.

Elengedem, útjára bocsátom azt, ami nem az enyém, ami többé már nem szolgál engem.

Ez a mantra tökéletes így, ahogy van, főleg a mai napon, amikor is december 21-én a téli napforduló idején tudatosan vagy tudattalanul megengeded magadnak, hogy egyre több fény gyűljön meg a gondolataidban, a szavaidban, a tetteidben. Képesek vagyunk uralkodni magunkon, látni magunk, a valódi arcunk, felvállaljuk magunkat.

A tél mint évszak amolyan szakrális szünet az év kerekében. Arra kér, hogy lassulj le, csendesedj el, lásd magad, lásd a jó és rossz tulajdonságaid egyaránt.

Értsd meg magad.

A téli sötétség elengedni akar, azt akarja, hogy tanulj meg elengedni. Ismerd fel végre, mi az, amire nincsen egyáltalán szükséged, majd hagyd is magad mögött. Teljesen mindegy, hol élsz, hol vándorolsz éppen most a Világban, a sötétségben, a te személyes sötétségedben- lásd meg magad.

Meríts abból, aki most vagy.

Ahogyan a tél eljön, hiszen a Földnek is meg kell pihennie, erőt kell gyűjtenie, fel kell ismernie, mi az, amin változtatnia kell, hogy aztán ereje teljében újjászülessen tavasszal, úgy ez rád is igaz. Mindig esélyed van megpihenni, hogy ráláss magadra.

Hogyan látod, tudsz magadhoz elmélyülten kapcsolódni?
Mi dolgod van a lelassulással?

Ha engeded magad megpihenni, esélyed van egy erőteljes belső önreflexióra, ami mélyreható változást hozhat el.

Élj vele és ünnepeld a Fényt, a belső Fényed.

Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok tiszta szívből,

Neszta

Kártya: 17. Winter (Jill Pyle & Em Dewey: The Sacred Cycles Oracle)