Gyermekkoromban rengeteget álmodoztam a hétvégi kertünk közepén álló fűzfa alatt. Árnyékot adott és néha engedte, hogy süssön rám a nap. Napoztam. Olvastam. Álmodoztam. Álmodoztam egy olyan életemről, amiben a Fűzfa árnyékában napozni de jó című blogomat vezetem és embertársaimnak nyújtok segítő kezet.

Nos, habár 25 évvel később, de csak megvalósítottam ezt a vágyam is. Kijöttem a napra, noha még viszonylag az utam elején vagyok.

Ez egy megértő és megtartó közeg a számodra. Érezd magad biztonságban és légy üdvözölve!