A borz és a ginkgo biloba.
A forrófejű borz és a békét hirdető páfrányfenyő együtt, elsőre igen erős kontrasztban van egymással.
A borz gyors mozgása, éjszakai barangolásra való hajlama miatt elég gyakran baljós alakváltóként szerepel, akár mesékben is. Valójában az agressziója egy védekezési mechanizmus, hogy az őt érő támadásokat megelőzze. Az éjszakai életmódja mögött pedig az van, hogy úgy ismeri az erdő titkait mint senki más. Inkább tanuljuk el tőle az erős fellépést, kiállást magunkért, valamilyen érdekünk mellett. A ginkgo által edzett borz arra törekszik, ne bántson meg másokat, a sebeket, amiket pedig mégis okozott, igyekszik begyógyítani.
Képes bocsánatot kérni és megbocsátani. Hova sorolod magad? Tudsz bocsánatot kérni? És ha bocsánatra vársz, azt kiköveteled a másikból?
Hidd el, bőven elég, ha magadban megbocsátasz.
Hol hibáztál ebben a történetben és hol hibázott ő?
Tedd tisztába a dolgokat, amennyiben érdemesnek tartod, hogy foglalkozz velük és miután megbizonyosodtál a bensődben lévő rendről, folytasd az életed. A saját tempódban éld, ahogyan a borz is teszi. Nem kell többet másokban reménykedned. A remény te magadnak légy az.
Lenyugodni és békében lenni saját magunkkal, ezáltal másokkal is: a legjobb gyógyír.
A sebzettséged átterjeszted másokra?
A gyógyulásod képes vagy továbbadni másoknak?
Kártya: XXXII. The Badger and Ginkgo (Jessica Roux: Woodland Wardens)
Add comment
Comments