Július 1.

Nyújtsd be az igényed az igazi mivoltodra, mondom. És milyen könnyű kimondani, teljesíteni és megélni pedig milyen piszkosul nehéz. Elvárások nélkül létezni úgy, ahogy vagyunk. Sokszor érezzük azt, milyen jó volna igazán szabadnak lenni, de vajon mit is jelent ez pontosan? Bármit megtehetsz, az a szabadság? Nem. Lehet, már olvastad valahol, a szabadság az, amikor valamit nem akarsz megtenni, azt nem teszed meg, teljesen mindegy, hogy mások mit várnak el tőled, mert így tudsz hiteles maradni önmagadhoz.

The Wild one. Nem nyersen fordítom le, mert nem kimondottan vadságról van itt szó, hanem arról, hogy szabad vagy és megéled azt a fajta szabadságod, amit neked szánt az ég, amit megélhetsz bátran, magabiztosan, gátlástalanul. Olyan könnyű vagy, olyan súlytalan. Mindenfajta bírálat nélküli állapotban létezhetsz, amikor mások szigorú elvárásai egyszerűen képtelenek megkötni. Szertefoszlanak, leesnek a csúnya kötelékek, amelyek nélkül megélheted az igazi önmagad. Ez az állapot, amit ha életedben már csak egyszer megéltél, próbálj emlékezni rá. Ez legyen a vezércsillagod, ami áthatja minden porcikád, áthat minden négyzetcentimétert körülötted, minden szavadat és cselekedeted. Ez az a belső iránytű, amire ha rátalálsz és megragadod, mozgásba hoz téged, lendületet ad. Ez egy jó kis hajtóerő lehet afelé a vágyott felé, amit úgy nevezünk, autentikusság, hitelesség és eltökélten élheted meg a legigazibb, a legvalósabb te magad. Jól hangzik, nem?

A világ amiben élünk azt a látszatot hivatott kelteni, hogy ugyanolyannak lenni, mint mindenki más az éppen jó, az a tökéletes, az az elfogadott, vagyis a (hamis) biztonság érzetét kelti benned. Persze, ez is lehet jó neked és nekik, de most mi van akkor, ha kicsit félretesszük ezt a narratívát? Mit mond a belső hangod? Neked mi a jó? Könyörgöm, tedd meg a lelked kedvéért, hiszen a Szabadság lapja arra kér, ha csak a mai napra, de válaszd végre a szabadságot.

Nézz bele mélyen magadba, áss le jobban a kelleténél. Talán van ott egy olyan valami, ami rabul ejtett és leláncolva tartott. Talán éppen amiatt aggodalmaskodsz, hogy mások mit fognak gondolni vagy kitalálni rólad, kimondanak rólad valamit, ami nem igaz. Tudnod kell ezt szeretetteljesen felfogni, hiszen mindenkinek megvan a saját igazsága a saját tudatossági szintjén (tudod, amikor valaki például valótlanságokat állít rólad, hogy saját magát minél jobb színben tüntesse fel, így másokat a saját oldalára csábítson, valahol az az ő igazsága. Az voltaképpen nem a te igazságod, de attól az még az övé. Ő nem vállalja fel magát, de te igen.). Neked megvan a kulcsod, megvan a kellő bátorságod, megvan a kellő tudatosságod annak a módjairól, hogy megtaláld azt a felszabadító érzést, amibe belekapaszkodhatsz, amivel együtt táncolhatsz, hogyan kell jól élni, szabadon létezni, nemet mondani amikor nemet akarsz mondani, hogy az életed virágba boruljon és ezt kiterjeszd a megfelelő pillanatban arra a részedre, amit immár ezen tudások birtokában képes vagy felszabadítani.

Csekkolj ki a ketrecből, rázd le a láncokat és lejts egy örömtáncot.

Mit kell még elengedned ahhoz, hogy be tudd fogadni a valódi önmagad? És még valami:

neked mit jelent a szabadságod? Mikor érezted magad utoljára szabadnak? Innentől kezdve mersz nemet mondani, mersz igazán szabad lenni?

Kártya: 25. Wild One (Jill Pyle & Em Dewey: The Sacred Cycles Oracle)