Március 9.

Elmúlt a Nemzetközi Nőnap és életemben először tudjátok mit éreztem? Nem foglalkoztatna, ha senki nem köszöntene meg. Egy jó ideje már nőnek érzem magam, egy jó nőnek. Olyannak, aki tisztában van a saját értékeivel, aki tudja, hogyan legyen jól, és hogyan tegyen jót másokkal. Sokan bántottak életem során, egészen a gyerekkoromtól kezdve, de sosem bántottam vissza, mert tudtam, így vagyok önazonos magammal. Legfeljebb csendben tűrtem, majd ha azt éreztem elég volt, felszólaltam, kiálltam magamért és ha akkor sem történt változás, tovább sétáltam, bezárva az ajtókat magam mögött. A közelmúltban erről beszélgettünk is egy számomra nagyon kedves nőtársammal, akinek szintén hasonló megélései voltak az elmúlt időszakban.

Azt éreztem, lehet megbántottam valakit, annak ellenére, hogy jogom volt kiállni magamért és próbálni megértetni vele, mihez nincs joga, ismertetni vele az élni és élni hagyni elvét. Elég stílusosan, teszem hozzá. Ez a konfliktus viszont már nem csak rólam szólt. A gyerekeim azt a példát látják, hogy az anyjuk inkább ráhagyja a másikra? Ez így jól van? Jó, oké, nyilván nem parentifikálom őket, az egészből semmit nem tudnak, viszont éreznek és nem hagyhatom, hogy abban nőjenek fel, normális, hogy családtagok, rokonok, barátok, ismerősök, akárkik, érzelmileg játszadozhatnak velem, velünk vagy akár veled. Az illetőnek már sokat tűrtünk, megbocsátottunk anélkül, hogy bármikor is igazán, szívből bocsánatot kért volna. Sokan cselekszünk így manapság, mert elődeink mintáit követjük, mert így van jól. De ez nem így van, mert akkor magam és a saját családom ellen teszek. Ki akarok szállni ebből a rohadt mókuskerékből. Elegem van, hogy vannak emberek, akik azt hiszik, hogy bármit megtehetnek és ráadásul a körülöttük élők legitimizálják gyenge lábakon álló mentségekkel. Nálatok van határ, ti hol húzzátok meg azokat?

Sokat gondolkoztam ezen az elmúlt hetekben és tényleg sokat emésztettem magam. Szerettem volna vele szépen megbeszélni, de lehetetlen küldetés volt. Közben az is a fülembe jutott, hogy a hátam mögött mindenfélét összehordott rólam, rólunk. Á, már az égvilágon semmin nem tudok meglepődni, de ez azért úgy rendesen arcon csapott, hogy már megint, hogy az, akiben újra és újra megbíztam... És amikor úgy is tűnik jó irányba változott a kapcsolatunk, valószínűleg az sem volt igazi. Keserédes mosoly az arcomon. Gondolhattam volna, mert az első tapasztalásaim vele rémesek voltak. Gondolhattam volna. Egy átmeneti időszak volt ez, amiben nekem több hitem és energiám volt.

Mennyi, de mennyi bántás és rivalizálás. Nagyon sokat változtam és változtattam, főleg az elmúlt, túlságosan hosszúra nyúló hetekben. El kezdtem tudatosan leépíteni azokat a kapcsolatokat, amik fájdalmakkal járnak és építeni azokat vagyis több energiát fektetni azokba, amelyekben felemeljük, segítjük egymást. Például március 8-án magam is meglepődtem, de azt vettem észre, csupa-csupa érett, tiszta, varázslatos női energia vesz körül. Tegnap vettem észre azt is, hogy az elmúlt évek tudatosságának mára micsoda gyümölcse lett akár online, akár offline térben. Ragyogó nőkkel találkozom nap mint nap.

Húztam is egy lapot ennek örömére: a kártyán szereplő alak a leány, aki már nem gyermek, de még nem anyja senkinek. Ő az, aki egy köztes állapotban van, aki csillogó szemekkel várja, hogy a benne élő gyermek mit súg neki. Olyan ő, akinek nincs még felelőssége se dolgok felett, se mások felett, talán még önmaga felett sem, de már nem lehet gyermek. Azonban továbbra is érdemes hallgatnia a benne élő gyermekre. Az életének azon szakaszába lépett, amikor még rengeteg élmény és tapasztalás vár rá, ám jól teszi, hogyha most mégis megáll egy pillanatra és visszatekint önnön magára, honnan jutott el idáig és hogyan. Egy amolyan visszatekintés, megállás, kijózanodás egy rövid időre, mielőtt beleveti magát ismét a megannyi felfedezni valóba. Benne van a szemei csillogásában az öröm, az izgalom, az ártatlanság, ahogy alapvetően érdemes az élethez állni. Ne hagyd hát magad, hogy bárki annyira megbántson, hogy elveszítsd a hitet magadban, az életedben, a többi emberben. Mindig vannak arra érdemesek. Vannak olyanok, akik nem érdemesek rád. Ezeket az embereket kell észrevenni, legalábbis kiismerni.

Érezted már azt, hogy valakiben újra és újra csalódsz vagy esetleg valamilyen terved nem sikerül? Vajon miért van ez? Elhiszed nekem, még pedig most azt mondom, vannak helyzetek, amikor nem érdemes még a miérteket sem feltenni? Tedd a szívedre a kezed. Mit sugall a kicsi éned? Ő mit mondana neked? Várok egy kicsit, tényleg csukd be a szemed és hogyha van egy kérdés, ami foglalkoztat, gondolj a belső gyermekedre, ő mit mondana neked? Az enyém nem tudja miért történt ez velem, nem is igazán akarja elhinni, hogy van ilyen, ez most komoly? Egy tócsa jobban érdekli. Te sem hiszed el,  a kicsi éned sem hiszi el, de nem tudsz mit tenni. Már nem. Viszont a következő lépéseidnél jobban oda tudsz figyelni. Hiszen annyi minden más van, amire érdemesebb a figyelmünket irányítani. Lépj tovább, ugorj bele a soron következő tócsába vagy át is ugorhatod, te döntesz. Mit tenne a kicsi éned? Mit teszel te?

Életed egy fordulópontján vagy, azért is keveredtél ide és olvasod a kártya általi üzenetem. Gyűjts erőt abból, hogy bármi történt veled, több lettél. Nézz már magadra, nézz bele a tükörbe, mekkorát fejlődtél és milyen tapasztalatot gyűjtöttél, mit tanultál már megint egy adott helyzetből! Közelebb kerültél a bölcsesség, az erőd teljességének eléréséhez. Lépj tovább, lépj ki a természetes környezetedbe, ahol olyanokkal veszed körbe magad, akik azonos értékrendet képviselnek.

Utólag is boldog nőnapot kívánok, egy olyat, ami után már nem nézel vissza, nem rágódsz, hanem mész megfontoltan, futsz örömödben, törsz utat magadnak, zúzol előre merészen, ahogy jól esik, mert már megállíthatatlan vagy és ahogy a gyermekeknek, úgy neked sincs félni valód valóra váltani önmagad és a vágyaid. A napokban nekem is sok sikert kívántak a projektjeimhez. Én is sok sikert kívánok Neked!

Kártya: 22. Maiden (Jill Pyle & Em Dewey: The Sacred Cycles Oracle)